A nyelvek nem csupán kommunikációs eszközök - a kultúra, a történelem és az identitás élő archívumai. Mégis, világszerte a nyelvek riasztó ütemben tűnnek el.

Az UNESCO szerint a világ 7000 nyelvének közel felét fenyegeti a kihalás veszélye, és egyesek egyetlen generáción belül teljesen eltűnnek.

A gyors globalizáció és a digitális dominancia korszakában a világ nyelvi sokszínűségének megértése és megőrzése soha nem volt még ennyire sürgető.

A nyelvi veszélyeztetettség értékelése

Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) kidolgozott egy módszertant a veszélyeztetett nyelvek értékelésére, hasonlóan a fajok értékeléséhez.

A nyelveket a jóllét vagy a szorongás hat szintjébe sorolják. Ezek a szintek a biztonságos nyelvektől a sérülékeny nyelvekig terjednek. A problémák a harmadik szinttől kezdődően merülnek fel, ahol a nyelvek jelentősen veszélyeztetettek, és a negyedik és ötödik szinten súlyosbodnak: kritikusan veszélyeztetettek és kritikus helyzetben vannak (csak néhány idősebb közösségi tag beszéli ritkán). A végső fokozat természetesen a kihalás.

A világ minden évben elveszít néhányat a 7000 nyelvből. A világ népességének túlnyomó többsége csak körülbelül harminc nyelvet beszél. Ezért az ENSZ és az UNESCO a 2022-2032 közötti időszakot az „őshonos nyelvek nemzetközi évtizedévé” nyilvánította, hogy felhívja a figyelmet erre a kulturális vérveszteségre, hangsúlyozva az olyan jól bevált nyelvek vagy nyelvjárások elvesztését, amelyek bizonyos fokig autonóm nyelveknek tekinthetők, mégis rendkívül sérülékenyek.

Ez a szempont a fenntartható fejlődési célok szempontjából is fontos: amikor a szülők már nem beszélik gyermekeik nyelvét és nyelvjárását, a közösségek elveszítik a szavakat és az emlékeket, képtelenek lesznek megfejteni saját történelmi dokumentumaikat, és nem tudják megőrizni földjüket és jövőjüket.

A veszélyeztetettség gyorsulása az elmúlt öt évben

Egy évtizeddel ezelőttig minden harmadik hónapban kihalt egy nyelv, ami jelentős arány. 2019 óta azonban ez az ütem drámaian felgyorsult: 40 naponta eltűnik egy nyelv a bolygóról, ami összesen kilenc nyelvet jelent évente.

Ebben az összefüggésben a „nyelv”, „idióma” és „dialektus” kifejezéseket felváltva használjuk, egyszerűen az általános jelenség illusztrálására, szociolingvisztikai tudományos ambíciók nélkül. Az UNESCO előrejelzései szerint a század végére a világ nyelveinek fele eltűnik. A terület szakértői azonban ezeket optimista előrejelzéseknek tartják.

Veszélyeztetettségi dinamika

A kihalás dinamikája jelentősen változik. Míg egyes nyelvek, ahogyan azt a The Guardian is megjegyezte, az utolsó beszélőik elhalálozásával tűnnek el, addig több ezer másik nyelv veszélyben van, mivel szélesebb referencia-közösségre van szükségük.

Gyakran előfordul, hogy ezeket a nyelveket, amelyek egy káros és ördögi körforgásba szorultak - még azokban az országokban is, ahol a hivatalos nyelv az egykori gyarmatosító nemzetek nyelve -, kizárják az intézményi használatból: nem tanítják az iskolákban, nem használják hivatalosan a munkahelyeken, vagy hiányoznak a várostervezésből.

Globális védelmi esetek

Az egyik példa Tochi Precious, egy nigériai aktivista Abujából, a Wikitoungues nevű szervezet tagja, aki különösen aggódik a kihalással fenyegetett nyugat-afrikai nyelv, az igbo sorsa miatt, amely idén kihalófélben van.

A brit napilap egy másik esetről Amrit Sufi, egy angika nyelvet beszélő nő esete, aki a keleti Bihar államban élő 7 millió ember által használt, de az iskolákból kizárt és az írásos dokumentumokban ritkán használt angika nyelvet beszéli. Sufi videókat rögzít, hogy megőrizze a domináns hindihez képest alsóbbrendűnek tartott nyelv beszélt örökségét, és ezzel igyekszik jövőt biztosítani számára. „A népdalok dokumentálása volt a módja annak, hogy megértsem a kultúrámat és hozzájáruljak hozzá” - magyarázta.

„Sürgősen dokumentálni és hozzáférhetővé tenni, ahol mások is láthatják, nem csak archiválni egy könyvtárban. A beszélt hagyomány eltűnőben van, mert a fiatalabb generációk hajlamosabbak az iparilag előállított zenét fogyasztani, mint leülni egy csoporttal és énekelni.

A Wikitoungues szerepe

A Wikitongues támogatja az aktivistákat ebben a kihívást jelentő terepmunkában, hidat képezve az antropológia, a nyelvészet és a digitális eszközök között. A 2014-ben New Yorkban Frederico Andrade, Daniel Bogre Udell és Lindie Botes által alapított nonprofit szervezet célja, hogy globálisan minden nyelvet dokumentáljon, mielőtt eltűnnek. A Wikitongues elsősorban videofelvételeken keresztül támogatja a veszélyeztetett nyelvek oktatását, különösen a Poly nevű platformon keresztül.

A Wikitongues a nyelvek eltűnésének megakadályozásán túl ösztöndíjakat, képzést és forrásokat kínál a nyelvek megőrzéséért küzdő aktivistáknak. A szervezet már a világ nyelveinek mintegy 10%-át dokumentálja, és több mint 700 nyelven videókat, szótárakat és egyéb nyelvi archívumokat tartalmazó nyelvi adattárként szolgál.

A nyelvek és a mesterséges intelligencia jövője

Míg számos aktivista írt már könyvet a nyelvéről és hozott létre helyi rádióállomásokat, a mesterséges intelligencia (AI) szélesebb körben segíthet bizonyos nyelveken a szövegek feldolgozásában, és olyan dedikált chatbotok kifejlesztésében, amelyek segítenek a fiatalabb generációknak gyakorolni és megtanulni nagyszüleik nyelvét. Néhány szakértő azonban fenntartásokkal kezeli az ilyen eszközök anyagainak biztosítását.

Az UNESCO évek óta közzéteszi a veszélyeztetett nyelvek atlaszát, amely szerint a nyelvi sokszínűség világszerte komolyan veszélyeztetett, és a lakosság mintegy 40%-a nem rendelkezik a beszélt nyelv oktatásával.

Veszélyeztetett nyelvek Olaszországban

Olaszországban is sokféle nyelvi helyzet van, a törvények gyakran, bár nem mindenhol, de védik ezeket a sokféle nyelvet, amint azt az UNESCO is kiemelte. A nyelvi sokszínűség magában foglalja az okcitánt, amelyet 20-40 000 ember beszél a nyugat-piemonti magas alpesi völgyekben, a Ladino nyelvet, amelyet 30 000 beszélő beszél, és amelyet a kihalás veszélye fenyeget egyes területeken, valamint a szardíniai nyelv, amelyet körülbelül egymillió ember gyakorol Szardínia-szerte.

Olaszországban olyan bonyolultabb forgatókönyvekkel is szembe kell néznie, mint a tabarchino, amelyet két dél-szardíniai településen mintegy 10 000 ember beszél. Mivel a nyelvek kihalófélben vannak, a megőrzésükre és dokumentálásukra irányuló erőfeszítések egyre fontosabbá válnak.