Valaha láttál-e egy kanálról szóló fotót a közösségi médiában, és azon gondolkoztál, "Mi lehet az?" Nos, néhány héttel ezelőtt, a gasztronómiai író,

Kat Kinsman, a CNN Eatocracy blog szerkesztője, megosztott egy olyan kanálról szóló fotót, amely rendkívüli tervezést mutatott. Ellentétben a megszokott élelmiszerfotókkal, ez a kanál egy kérdéssel volt ellátva: "Mi ez, és mire használják?"

Kinsman egy csoport kifinomult ételkedvelővel vacsorázott egy luxusvacsorán, amelyet a világhírű séf, Thomas Keller rendezett.Ahogy Kinsman később elmagyarázta, a specializált, történelmi eszközök iránti szeretete, mint például a szőlőolló vagy halvágó, finom művészetbeli háttéréből ered, amely a fémmunkára összpontosít. Egy gyors keresés rámutat, hogy a kérdéses kanál egy különleges fajta kanál—amely arra szolgál, hogy leveset készítsen anélkül, hogy kiömölne, egy rácscsal, amely kiszűri a felesleges olajat.

Evőeszközök és kulturális jelentőségük

Nem meglepő, hogy egy gasztronómiai szakértő magabiztosnak érezné magát egy specializált evőeszközzel, de az furcsa, hogy még valaki, mint Kinsman, egy tapasztalt szakértő is az érezte, hogy keresnie kell a globális élelmiszer közösség jóváhagyását a vacsoracsészéje "stílusosságával" kapcsolatban. Ahogy bevallotta, az ilyen bonyolult és elegáns evőeszközök látványa kissé elveszettnek érezte magát.

Az evőeszközök szerepe a társadalmi státuszban

Mint sok más brit által elfogadott dolog, a villa hamarosan a társadalmi státusz szimbólumává vált. A Georgiai és Viktoriánus korszakban az evőeszközök egyre bonyolultabbá váltak, és az asztaloknál a helyezkedések egyre komplexebbek lettek. Azoknak, akik fenntartani akarták a műveltség látszatát, de mégis kényelmesen akartak enni, népszerűvé vált egy széles, ívelt aljú kanál. Különösen hatékony volt a leves ivásánál anélkül, hogy megdőlt volna a tál. Másrészről, olyan eszközök, mint a halvágó—amiről úgy gondolták, hogy a halat lehet vele vágni—szükségtelennek és mutatós dolognak számítottak. Ez magyarázhatja, hogy miért pletykák szerint a királyi család nem használ halvágót, bár a Buckingham-palota nem erősítette meg ezt.

Hogyan kezeljük a fine dining-et

John Betjeman How to Get on in Society című versében humorosan érinti az asztali etikett bonyolultságait, említve mindenféle evőeszköztől a szalvétákig, sőt még az öntetek elhelyezését is. A 20 soros versében egyik legelgondolkodtatóbb gondolatmenetet kínálja arról, hogyan tükrözik az asztali beállítások Nagy-Britanniában a társadalmi különbségeket. Arra emlékeztet bennünket, hogy az emberek talán inkább az evőeszközök elrendezésével foglalkoznak, mint a tányéron lévő ételekkel.

A legjobb fine dining élmény

A fine dining igazi értékeléséhez meg kell értenünk az asztal beállításának művészetét. Ez nyilvánvaló a felső kategóriás éttermekben, amelyek büszkélkednek aprólékos asztali elrendezéseikkel. Amikor lehetőségünk volt részt venni egy tréningen Alain Ducasse három Michelin-csillagos éttermében a Londoni Dorchesterben. Az étteremnek van egy Table Lumière nevű asztala, amit London legszebbjének tartanak, függönyökkel körbevéve, amelynek 4500 világító szálas optikája van. A vitrinekben finom evőeszközöket találsz, a világ minden tájáról. Mindegyik darab gondosan kiválasztott, és az élmény nem teljes egy odaadó mosogató nélkül—igen, egy valódi személy, nem egy gép.

Az asztali beállítás folyamata

A tréning alatt egységes egyenruhát kaptunk az étterem magas színvonalához igazodva. Az asztal beállításának folyamata az volt, hogy az asztalokat az adott szoba alakja szerint igazítottuk be, és biztosítottuk, hogy a világítás tökéletes legyen. Az asztalterítőt tökéletesen ki kellett vasalni, mielőtt leterítettük volna, az evőeszközöket egyesével meg kellett tisztítani, majd egy meghatározott módszer szerint elrendezni. Az ujjak szélességétől függő helyezési mérés a Michelin-csillagos éttermekben egy szabály. Ez egy művészet, és még a legkisebb hiba az elrendezésben tönkreteheti az egész megjelenést.

Annak ellenére, hogy nagy figyelmet szentelnek a részletekre, az étterem asztali beállításának filozófiája meglepően egyszerű. Elmúltak azok az idők, amikor rétegenként halmozódott az evőeszköz. Most az eszközök a díszes tányér oldalán vannak elhelyezve, és az ételek függvényében cseréljük ki őket. Az ötlet az, hogy ne terheljük túl az embereket túl sok evőeszközzel, hanem hagyjuk őket az ételre koncentrálva.

Minimalizmus vs. Túlzott elegancia

Van egy másik iskola, amikor az asztali beállításról van szó, amely a szimplaságra helyezi a hangsúlyt az extravagancia helyett. Az St. John étterem egy tökéletes példája ennek a minimalistának. Az asztalokon egyszerű fehér tálak és összevissza evőeszközök találhatók. Nincs zavaró tényező, mint például díszítés vagy zene—csak az ételre összpontosítanak. Hasonló éttermek, mint az Andrew Edmunds és a Hereford Road, magukévá teszik ezt a filozófiát, a felesleget eltávolítva, és az ételt állítva előtérbe.

Következtetés: Az asztali beállítások jelentése

Legyen szó finom étkezések pompájáról vagy minimalista beállítás egyszerűségéről, egy dolog világos marad: az asztali beállítások elengedhetetlen részét képezik az étkezési kultúrának. Nem csak társadalmi státuszunkat tükrözik, hanem hozzáállásunkat a hagyományokhoz és az osztályhoz is.

Betjeman egyetértene, hogy ahogyan az asztalunkat rendezzük, legyen az gazdagságunk kihangsúlyozására vagy a polgári konvenciók elutasítására, sokat elárul arról, hogy kik vagyunk és hogyan látjuk a világot. Szóval, amikor legközelebb leülsz enni, gondolj az asztali beállításra több, mint csak egy esztétikai választásra— ez a teljes étkezési élmény tükröződése.