A gépkocsik, , elsősorban személy- vagy áruszállításra szolgálnak. Belső égésű motorok, villanymotorok vagy hibrid rendszerek hajtják őket, és különböző vezérlőrendszereket és alkatrészeket használnak a vezetéshez, gyorsításhoz, lassításhoz, kormányzáshoz stb.

Az autók fejlődése hosszú folyamaton ment keresztül a kezdetektől fogva.

1. A gőzgépek feltalálása és megjelenése

A gőzgépek feltalálása előtt bizonyos értelemben kezdetleges „járművek” léteztek. Kezdetben henger alakú fadarabokat gurítottak nehéz tárgyak alá, hogy azokat szállítsák. Megfigyelték, hogy a nagyobb fakerekek gyorsabb szállítási sebességet eredményeznek, ami az egyre nagyobb fakerekek elterjedéséhez vezetett. Végül tengellyel ellátott kerekes járműveket fejlesztettek ki, amelyek a kerekek legkorábbi formáit jelzik.

1774-ben James Watt brit feltaláló sikeresen feltalálta a világ első mechanikus gőzgépét, amely közvetlenül megnyitotta az első ipari forradalom kapuját. Ettől kezdve kezdődött az autóipar fejlődéstörténete.

1759-ben egy N.J. Cugnot nevű francia megépítette a világ első gőzzel hajtott háromkerekű járművét, a „Fardier à Vapeur”-t. Ez egy nagy, körte alakú kazánnal rendelkezett, amely egy vázra volt szerelve, 7,2 méter hosszú és 2,2 méter magas volt. Ez a jármű 12-15 másodpercenként 15 másodpercig tartó megállást igényelt, hogy újabb 15 másodpercre felmelegedjen, és 3,5-3,9 kilométer/óra sebességű volt.

1804-ben Richard Trevithick olyan gőzkocsit gyártott, amely 10 tonna rakományt szállított 15,7 kilométeren át vasúton.

1808-ban Richard Trevithick feltalálta a vasúti gőzmozdonyt.

1825-ben Goldsworthy Gurneyfeltalált és gyártott egy gőzzel hajtott, 18 ülőhellyel és 19 kilométer/órás sebességgel rendelkező nyilvános autóbuszt, amely így a világ legkorábbi nyilvános autóbusza lett.

2. A belsőégésű motorok születése

1860-ban Étienne Lenoir kifejlesztette a belsőégésű motort, amely levegő és üzemanyag beszívásával, a keverék sűrítésével és begyújtásával, majd a keletkező égési gázok kipufogásával működik.

1876-ban Nikolaus Otto jelentősen javította a motor hatékonyságát azzal, hogy egy hengerben sűrítette és gyújtotta meg a benzin-levegő keveréket.

1879-ben Carl Benz német mérnök sikeresen tesztelt egy kétütemű kísérleti motort. Később megalapította a „Benz & Cie” vállalatot , és megépítette az első szabadalmaztatott gépkocsit, amelyet egy 0,9 lóerős, egyhengeres benzinmotor hajtott, végsebessége 15 kilométer/óra volt, és 1886. január 29-én kapta meg szabadalmát, amelyet az automobil születési dátumának tartanak. 1886-ban a német Karl Benz bemutatta az első négykerekű személygépkocsit, amely 0,46 literes, négyütemű benzinmotorral volt felszerelve, teljesítménye 0,82 kW, végsebessége pedig 18 km/h volt.

3. A modern autók tömeggyártása

A 20. században az autóipar globálisan elterjedt. Henry Ford 1908 októberében kezdte meg a </T-modell értékesítését az Egyesült Államokban, amelyből végül rövid 19 év alatt 15 millió darabot gyártott és értékesített.

Az 1973-as olajválság idején az amerikai autóipar jelentős kihívásokkal nézett szembe. Ezt a lehetőséget megragadva Japán az üzemanyag-hatékony kompakt autók fejlesztésére és gyártására összpontosított.

Az olajválság hatása az autók gyakorlati fejlődéséhez vezetett, a lefedettség pedig kiterjedt a mezőgazdasági és expedíciós területekre is, így az emberek számára változatos lehetőségeket kínált.

4. Az autók iparosítása

Ezt követően Japán erőteljesen fejlesztette autóiparát. Japán akkori gazdasági körülményei miatt azonban az Egyesült Államokéhoz hasonló tömegtermelés nem valósítható meg. A költségek csökkentése, a termelés hatékonyságának javítása és a vállalat nyereségének biztosítása érdekében a Toyota kifejlesztette a Toyota Termelési Rendszert (TPS).

E termelési rendszer kiküszöbölte a hulladékképző elemeket és okokat, az áramlási akadályok megszüntetésével megkönnyítette az áramlást, hatékonyan csökkentette a készletet, növelte a készletforgalmat és lerövidítette a termelési ciklusokat. Következésképpen más vállalatok széles körben átvették és alkalmazták.

5. Az új energiahordozó járművek fejlesztése

Napjainkban az új energiahordozó járművek egyre nagyobb piaci részesedést szereznek, és rendkívül alacsony károsanyag-kibocsátásuk miatt számos országban nagy népszerűségnek örvendenek.

Az új energiával működő járművek a dízel- vagy benzinmotoroktól eltérő energiaforrásokkal hajtott járműveket jelentik, mint például a hibrid járművek, az üzemanyagcellás járművek, a napelemes járművek, a hidrogénüzemű járművek stb. A hiányos statisztikák szerint világszerte több mint egymillió földgázüzemű jármű van, a cseppfolyósított gázzal működő járművek száma pedig meghaladja a négymilliót.

Több mint egy évszázadnyi folyamatos fejlesztés és innováció során az autók megtestesítették az emberi bölcsességet és kézművességet. A különböző iparágak, mint a kőolaj, az acél, az alumínium, a vegyi anyagok, a műanyagok, a gépek, a villamos energia, az úthálózat, az elektronika és a pénzügyek támogatásával különböző formájú és specifikációjú közlekedési eszközökké váltak, amelyeket széles körben használnak a társadalmi-gazdasági élet különböző ágazataiban.