A fánk olyan édes finomság, amely liszt, kristálycukor, vaj és tojás keverékéből készül, majd olajban kisütik.

A fánk legelterjedtebb formája vagy üreges gyűrű, vagy zárt, a tésztába fecskendezett töltelékkel, például tejszínnel vagy pudinggal.

A fánkok leggyakoribb formája vagy egy üreges gyűrű vagy egy zárt típus, amelybe tölteléket, például tejszínt vagy pudingot fecskendeznek a tésztába.

A hagyományos fánkokon kívül számos más variáció is kapható, például gyümölcsízű, sajtos, csokoládés és egyéb. A különböző régióknak is megvannak a maguk egyedi ízei és fánkkészítési módszerei, mint például a New Orleans-i „beignet” és a texasi „fánkmuffin”.

A készítés rejtélye

Eugenia Cheng, az angliai Sheffieldi Egyetem matematikaoktatója számtani képletek segítségével fejtette meg a finom fánkok titkát. Számításai révén megállapította, hogy a fánk átmérőjének 72 mm és 82 mm között kell lennie, a középső lyuk optimális átmérője pedig 11 mm.

Így a fánk „puha-ropogós aránya” elérheti a 3,5:1 arányt. Aki a lágyabb textúrát kedveli, kisebb lyukat készíthet, míg aki a ropogósabb kérget szereti, nagyobb lyukat választhat. Kiszámolta azt is, hogy mennyi az ideális mázmennyiség, amivel egy fánkot be kell vonni: 5,8 gramm. Ugyanakkor elismerte: „Ezek a számítási formulák könnyen megzavarhatják az ember fejét. Jobb, ha egyszerűen csak úgy eszel belőlük, ahogy neked tetszik”.

Történelem és kultúra

A fánk Hollandiából származik, és a 16. században került az Egyesült Államokba. Az eredeti fánkoknak nem volt lyukuk. Csak 1847-ben találta fel egy Hanson Gregory nevű tengerész a jellegzetes formát, ami megkönnyítette a fánkok sütését és megfordítását a hajókon.

1921-ben az amerikai Adolph Levitt feltalálta az automata fánkgépet, amely előre elkészített tésztával párosítva 960 fánkot tudott előállítani egy óra alatt, jelentősen csökkentve a gyártási költségeket, és a fánkipar virágzásához vezetve. 1919-ben az Egyesült Államokban a fánkok forgalma évi 5 millió dollárt tett ki, de 1935-re az eladások 33 millió dollárra ugrottak.

Az 1930-as években a fánk sokak számára alapvető élelmiszerré vált, mivel megfizethető volt. Abban az időben a figyelmes boltosok gyakran mellékeltek a fánkokhoz egy cetlit: „Életed során a következő legyen a célod: a fánkot figyeld, ne a lyukat”. Ahogy az optimisták a poharat félig telinek, míg a pesszimisták félig üresnek látják.

Ázsiában a fánkot elsősorban nassolnivalónak tekintik, de az Egyesült Államokban sokan a fánkot alapvető reggeli ételként fogyasztják, és még a „Nemzeti Fánk Napot” is ünneplik.

Ma már a világ minden sarkában találhatók fánkboltok, és a különböző országok pékjei folyamatosan újítják és fejlesztik a különböző stílusú fánkokat. Legyen szó előkelő vagy alkalmi, hagyományos vagy divatos fánkról, a fánk olyan étel, amely mindenki számára vonzó.

Fontos azonban az is, hogy figyeljünk a fánkok kalóriatartalmára és tápértékére, és mértékkel fogyasszuk őket, hogy teljes mértékben élvezhessük a bennük rejlő finomságot és örömöt.